Blog
Munkából szenvedély…. Beszélgetés Lehellel, a Viblance üzemvezetőjével
A következő sorokban betekintést nyerhetek egy olyan világba, ahol nagy igyekezettel és lelkesedéssel készül több száz család tápláló reggelije nap mint nap. A Viblance üzem dolgozói egytől egyig a márka történetének részesei. Ennek a storynak az egyik szereplője a műhely vezetője, Lehel is, akit most közelebbről is megismerhetünk.
Leülünk egymás mellé az irodába és Cocoberry granolát ropogtatva hallgatom, ahogy mesél. A szavaiból érzem, hogy büszke arra, amit csinál és fontos neki a vállalkozás, amit képvisel. Kiderül, szemlélete hasonló a Viblancé-hoz, küldetéstudatuk megegyezik…Így nem is igazán a munkáról, mint inkább egy hivatásról beszélgetünk…
Igazából ott vagyok kicsit mindig mindenhol. Szuper munkatársakkal dolgozunk együtt, az én feladatom pedig összehangolni a munkafolyamatokat, tartani a határidőket, és természetesen figyelni arra, hogy minőségi, jól átsült, ropogós termékeket készítsünk. Felügyelem a termékeink összeállítását, keverését, csomagolását, felcímkézését, valamint az alapanyagok raktárba szállítását, felhasználását, és az elkészült termékek logisztikázása is az én feladatom.
Mesélnél arról, hogyan találtatok egymásra a Viblance csapattal?
Biztos vagyok benne, hogy az élet, vagy mondhatni Isten rendezte így. Pár éve elvesztettem a hitem az akkori munkámban, elegem lett abból, hogy már nem azért csinálom, mert örömet okoz, hanem mert ezt kell tennem a megélhetéshez. Akkor döntöttem úgy, hogy egy olyan munkát szeretnék végezni, ami közel áll hozzám, amivel tudok azonosulni és szeretek. 2018-ban megfogadtam, hogy többet nem szeretnék dolgozni hétvégén. Hosszas keresés után láttam meg egy Viblance hirdetést, és gondoltam itt a remek lehetőség a változásra. Akkor már vegetáriánus voltam, aktívan sportoltam, így valahogy ösztönösen éreztem a Viblance és saját magam közötti rezonanciát. Az állásinterjúra futásból érkeztem az akkor még Hűvösvölgyben lévő pici garázsba, ahol anno készültek a termékek. Elsőre nem igazán tudtak hova tenni engem – nevet fel visszaemlékezve Lehel. Itt van ez az ember, aki nem csak futásból érkezett, de ráadásul pasi – előtte a granolákat főleg lányok készítették, és furcsállták, hogy semmi hozzáértés, végzettség nélkül én bizony ezt szeretném csinálni. Viszont adtak egy esélyt, mert ők mindenkinek adnak. Ebből az esélyből bontakozott ki a közös utunk, amin Daviddel és Zsolttal elindultunk, és amit még most is járunk.
Mi jelenti számodra a legnagyobb kihívást a munkában?
Ez egy érdekes kérdés, és nem is tudok rá konkrét választ adni. Amikor elkezdtük a granola gyártást, tényleg a szó szoros értelmében vett kézműves terméket állítottunk elő: kézzel kevertünk, törtünk össze mindent. Kevesen voltunk így minden munkafolyamatot mi végeztünk el, mindenbe bele kellett tanulni. Ezek külön-külön kihívást jelentettek, de élveztem őket, hiszen így kiismertem magam a gyártás minden területén. Aztán ahogy elkezdtünk nőni cégként, elköltöztünk egy nagyobb üzembe, ahol már néhány folyamatot automatizáltunk, így azt hittem kevesebb lesz a munka. De tévedtem… – nevet fel. Hiszen nagyobb hely, több feladat, nagyobb felelősség társult hozzá, de ettől függetlenül engem minden érdekelt. Megtanultam, a webshop kezelését, számlázást, érkeztetést, raktár bevételezését, és az egyéb logisztikai feladatokat. Többek között ezért is lettem én az üzemvezető, mert minden feladatba belekóstoltam már, és ismertem a folyamatokat. Jelenleg számomra ez jelenti a legnagyobb kihívást, hiszen nem csak a sajátom, de mások munkája, sőt, több ezer család reggelije függ attól, hogyan dolgozom, hogyan irányítom a gyártást és a csapatot. Ha nagyon szépen szeretném megfogalmazni, egy karmesteri feladatot látok el, minden nap közösen újat komponálunk, éberen figyelek, hogy minden hangszer a megfelelő időben és helyen szólaljon meg. De ez akkor is egy csapatmunka.“A harmadik kezemnek, a szenvedélyemnek érzem a céget. Amikor a termékekre vagy a csapatra nézek, büszke vagyok, hogy eddig eljutottunk, és most itt tartunk, egy kisebb magyar, kézműves vállalkozásként.”
Tehát akkor mégiscsak van kihívás…
Igen. Szerintem az egyik legszebb, és egyben a legnehezebb feladat, megtalálni a közös hangot az emberek és az elvégzendő munka között. Mit is jelent ez? Azt, hogy mindenkinek a kívánsága valahogy érvényesüljön, mindenki jól érezze magát és elégedett legyen. Ez bizony néha nagyon nehéz, de talán nem lehetetlen feladat. Mindent próbálunk megbeszélni, egyénileg és csapatban is. A kommunikáció az egyik kulcsa annak, hogy működni tudjunk, és a termékeink is a megszokott minőséget képviseljék.Hogy néz ki egy napod a műhelyben?
Igazából ott vagyok kicsit mindig mindenhol. Szuper munkatársakkal dolgozunk együtt, az én feladatom pedig összehangolni a munkafolyamatokat, tartani a határidőket, és természetesen figyelni arra, hogy minőségi, jól átsült, ropogós termékeket készítsünk. Felügyelem a termékeink összeállítását, keverését, csomagolását, felcímkézését, valamint az alapanyagok raktárba szállítását, felhasználását, és az elkészült termékek logisztikázása is az én feladatom.
Mi motivál téged igazán a munkádban?
Az én esetemben a fizetés nem a legnagyobb motiváló erő, azt hiszem, nálam érvényesül a “méltó a munkás a bérére” kifejezés, mivel szívvel lélekkel dolgozni manapság ritka kincs. Van egy fejlődési görbe, mind az én, mind a Viblance életében. Engem maga az út tesz motiválttá, vagyis a folyamatos fejlődés lehetősége. A harmadik kezemnek, a szenvedélyemnek érzem a céget. Amikor a termékekre vagy a csapatra nézek, büszke vagyok, hogy eddig eljutottunk, és most itt tartunk, egy kisebb magyar, kézműves vállalkozásként. Látszik a termékeken és rajtunk is, hogy ez a szívügyünk, és ez tükröződik a termékek új csomagolásán is. Az étkezési filozófiám is egyezik a Viblance-al, hiszen teljesen értékű növényi étrendet követek.“Ha valaki vegán étrendre szeretne váltani, én a végtelen türelmet és nyitottságot írnám fel receptnek.”
Miért döntöttél a növényi alapú étkezés mellett?
Ez egy nagyon hosszas folyamat gyümölcse, részben azért lettem vegán, mert a Viblance-nál dolgozom és itt rengeteg inspirációt és ismeretet szereztem. Az életmódváltás alapja, hogy nyitott legyél rá, én ennek a nyitottságnak köszönhetően vagyok az, aki vagyok. Rengeteget olvastam a témában, lépcsőzetesen próbáltam a vegán étkezést, és nekem így működött. Sokkal kiegyensúlyozottabb és nyugodtabb vagyok, és érzem, hogy gyermekkorom óta ezt az étkezési formát kereste a szervezetem. Kertes házban nőttem fel Erdélyben, tavasztól, őszig a kert termésein éltem, ami visszagondolva jó alap volt, valamint nagy áldás, amiért hálás vagyok. Öt éve magam főzök, nagyon ritkán eszem máshol. Nekem 7-8 évbe tellett ez az átalakulás, testileg és lelkileg is meg kellett érni erre az életformára. Ha valaki vegán étrendre szeretne váltani, én a végtelen türelmet és nyitottságot írnám fel receptnek. Hiszem, hogy az emberiség az évszázad végére jó irányba változtatja meg az étkezési szokásait.Melyik a kedvenc Viblance reggelid?
A Citromos Proteinkása! Ennek a praktikus oka, hogy az életem szerves része a futás és az állandó mozgás, így szükségem van a minőségi fehérjebevitelre. A citromos kása a csomagolás terén is az egyik kedvencem. A granolából, a pekándiós és a nemrég megjelent csoki-kávés az abszolút favorit, de minden terméknek szeretem az ízét, időszakos, hogy éppen mi kerül a tányéromba.
“Ha a saját karrier görbémet nézzük, akkor a Viblance az egyik legfontosabb mérföldkő az életemben.”
