Egészséges életmód tiltólisták nélkül – interjú Kiss Csillával

Csilla a saját bőrén tapasztalta meg a szigorú diéták negatív hatását, míg megtalálta azt az egyensúlyt az életében, amire tinédzser kora óta szüksége volt. Mára már sikeres edző és táplálkozási tanácsadó – jól érzi magát a bőrében és azzal foglalkozik, amit igazán szeret. De hogyan jutott idáig? Csillával az életmód reformjának szakaszairól beszélgettünk és számos hasznos tanácsot is megosztott velünk.

Sok mindent történt veled az elmúlt időben és példaértékű, amit az életmódváltásod során végig vittél. Mi vezetett arra, hogy változtass? Volt egy kifejezett pont, ami ébresztőként hatott? Honnan indultál és most hogy érzed, hol tartasz az úton?

Nekem a legeslegelső kezdő pont igazából már nagyon-nagyon régen volt, mert sajnos 13 évesen kezdtem el először diétázni. 13 éves tiniként, legalább egy 10 kiló plusz súllyal, striákkal a combomon jött egy ébresztő, hogy: úristen nekem most le kell fogynom. Akkor még az információk tára nem volt olyan, hogy abban jól tudtam volna tájékozódni, így sorban követtem el a butaságokat. Jellemzően az erőteljes tiltást, megvonást, nagyjából két-három hónapig mindig bírtam, sikerült leadni a plusz felesleget, de utána mindig elszakadt a cérna, és “megettem az asztalt is”. Szóval egy állandó ingadozás volt sok éven keresztül és egy evészavarral zárult ez az időszak. Az igazi ébresztő pontot ez adta.

A sport egyébként nagyjából 8 éve az életem része, szóval azt hozzászoktam fűzni, hogy sajnos a gyerekkoromnak nem volt része a sport, az állandó jellegű mozgás. Erdélyi kislányként nálunk nem volt a sport példaként ott. Úgyhogy ez nekem nagyjából 22 éves koromra érett be, akkor már edzőtermi edzéssel, illetve elkezdtem futni, amibe nagyon beleszerettem. A legerősebb motiváció azért – ha őszinte akarok lenni -, a frusztráció és az önmagammal kapcsolatos kérdőjelek voltak, de a hosszú úton hál’ istennek ez megváltozott. A saját bőrömön tanultam meg, hogy ebből akkor hol lesz elég.

Számomra mindig fontos volt az egészség maga, de azt hiszem, hogy elég későre sikerült felfedezni, hogy valójában mi az egészséges. 26 éves koromra érkezett meg az evészavar, ami falásrohamokkal társult. Nem tudtam kontrollálni az étkezésemet, illetve azt, hogy ne az egész napom az evés körül forogjon. A falásroham egy erős függőséggé alakult, tehát ebből kellett kimászni és éreztem, hogy ezt egyedül nem fogom tudni megoldani – ekkor kértem szakember segítségét. Evészavarnál mindig nagyon fontos a lelki és a mentális háttér, amihez külön szakember szükséges. A legnagyobb változást azt hozta meg, hogy minden tiltó listát kivettem az étkezésemből. Eldöntöttem, hogy sportolni azt mindenképpen fogok, mert szeretem és mellette azt fogok enni, amit szeretnék. Nincs többé “bűnözés”, nem használok ilyen szavakat, elmúlt a feszültség és élvezni tudom a baráti összejöveteleket is.
4 évvel ezelőttől tudom azt mondani, hogy nem számoltam kalóriát, nem álltam minden héten a mérlegre, az edzés pedig egy boldogságforrás, amiből nagyon tudok töltődni. Az önelfogadást és az önszeretet gyakran hangsúlyozom – hangozhat ez bármennyire klisének -, mert bennem is így múlt el a feszültség. Türelmes vagyok magammal és megtanultam hallgatni a lelkemre és a testemre is.

Szerinted mennyire fontos a sport és az étkezés megfelelő összepárosítása, ha jól szeretnénk érezni magunkat a bőrünkben? Mik a legfontosabb pontok, amiket egy kis odafigyeléssel bárki teljesíteni tud?

Az egészségnek rengeteg szelete van: az egészséges étkezés, a sport, a mentális/lelki egészség és a megfelelő mennyiségű pihenés/alvás. Ha valamelyik szelete nem működik, akkor nem lesz igazán sikeres. Ha mégis csak a sportot és az étkezést tekintjük, akkor amit én jónak gondolok, az alapvetően egy egyensúly. Nálam az étkezésnél ez egy 70-30 vagy egy 80-20-as arányt takar – kinek melyik illeszthető be jobban az életébe. 70-80%-ban egészséges ételeket együnk, azaz természetes alapanyagokból együk meg az étkezéseink nagyobb részét, kerülve az ultra feldolgozott élelmiszereket. A másik fontos dolog az okostányér, vagyis hogy minden makrotápanyag megtalálható legyen a tányéron. A kalóriaszámlálást pedig hosszú távon egyáltalán nem támogatom, inkább csak egy rövidebb tanulási időszakra. Biztos, hogy van friss, savanyú vagy sült zöldségből is olyan, amit szeretni fog valaki és tud nem csak jót, de finomat is enni. Én sem tudok egy étkezési tervet úgy követni, hogy állandóan olyan dolgokat kell ennem, amik nem esnek jól.

Mit jelent számodra a diéta? Többször említetted, hogy nem hiszel a tiltó listákban, hanem azt vallod, hogy mindenkinek jár az ételek élvezete. Hogy lehet ezt az elvet a diétázás szigorú sztereotípiájával összeegyeztetni?

A diéta mint egy szigorú étrend az én fejemben már nem létezik. A diéta az takarjon egy egészséges étkezést, ami élvezhető, nem jár megszorításokkal – számomra ez nagyon fontos. Ha valakivel például együtt dolgozom, akkor hétről hétre pici apró változtatásokat vezetünk be, mert fontos a fokozatosság és látni azt, hogy az adott ember egyénileg honnan indult. Nem mondhatom például egy cukorfüggőnek azt, hogy akkor hétfőtől ne egyen cukrot, mert ez nem lesz számára kivitelezhető. Találni kell egy olyan egyensúlyt, ami egy bizonyos ember számára végig tartható és élvezhető, de belefér néhány olyan étkezés is, ami a lelki és mentális egészséget támogatja és nem szabad bűntudatunk legyen ezek miatt. Nálam nincs extrém szigorúság sem az edzésben, sem az étkezésben. Nyilván az edzésben is kihozzuk mindenkiből a maximumot, de ott is például nagyban figyelembe veszem, hogy a vendégköröm legnagyobb része nő. Tudjuk, hogy a nők étkezése egy menstruációt megelőző időszakban például extrém nehézség, hiszen az étvágyunk 30%-kal megnő és én el szoktam mondani, hogy ilyenkor igenis lehet egy kicsit többet enni.

Hogyan jött a gondolat, hogy másoknak is segíteni szeretnél? Milyen formában teszed ezt a mindennapokban?

Az egészséges receptekkel elkezdtem foglalkozni már 13 évesen, egyrészt azért is, mert a bátyám I-es típusú cukorbeteg, így általában nem nagyon volt otthon cukor vagy cukros édesség és a bátyám is nagy motivációt jelentett. Egy idő után persze ezt erősen eluralta a fogyásnak az akarása. Amikor megérkezett a sport is az életembe ezek tették ki a napjaim fő részét, rengeteget böngésztem a témában. 4 évig pedagógus voltam, de éreztem, hogy nem találom meg magamat abban a szakmában. Részt vettem egy 1 éves edző képzésen és nagyon érdekes volt megélni, hogy az emberek tényleg megbíznak a tudásomban és segíteni tudok nekik. Azóta töretlenül majdnem telt házzal dolgozom. 1-2 év edzősködés után jött a táplálkozási tanácsadó képzés és teljes sikernek élem meg, hogy azzal foglalkozhatok, amit szeretek és amit nem érzek tehernek. Szoktam kreatívkodni is, folyamatosan kitalálok valamilyen pluszt, volt már karácsonyi főzőestem, illetve elkezdtem táborok szervezését is. Tehát azt próbálom mindenkinek átadni, hogy ez nem egy megszorítás, nem nehézség, hanem egy szuper dolog és feltöltődés.

A nehéz pillanatokban – ha fáradt voltál vagy egyszerűen nem volt kedved az edzéshez – mi vitt mégis előre? Mi motivál téged a legjobban, hogy igenis tegyél magadért?

Amióta a helyén vannak a dolgok, a mozgással kapcsolatban nekem már természetes igényem, hogy heti 3-4-szer legyen edzésem. Sokszor van, hogy nincs úgy kedvem és fáradtabb vagyok, ilyenkor amit alkalmazni szoktam az az örömedzés. Ennek alapja, hogy én még 70 évesen is ott szeretnék lenni az edzőteremben és ezt szerintem úgy tudom elérni, hogy ha ilyeneket megengedek magamnak. Nem törekszem állandó jellegű progresszióra, hanem olyan gyakorlatokat választok, amikhez kedvem van és egy olyan intenzitást/erősséget, ami nekem éppen még jól esik. A kérdésben még nagyon sokat segít az is, ha valakinek van lehetősége szakemberhez fordulni, mert az a tapasztalatom, hogy a nehezebb napokon is mosolyogva távoznak a vendégeim, hiszen a mozgás hatására a boldogsághormonok is elkezdenek termelődni és a nehéz kezdet ellenére mindig fel tudnak töltődni.

Mit tanácsolnál annak, aki változtatni szeretne, de nem tudja hol induljon el? Mit tehet az illető, ha elveszettnek érzi magát az információk között vagy egyszerűen nem találja az erőt a starthoz és nehezen veszi rá magát, hogy keretekhez tartsa magát?

Első körben én abszolút a fokozatosságot képviselem. Meg kell adni a türelmet és az időt a változáshoz. A rossz életmód vagy a testsúly többlet sem fél pillanat alatt alakult ki, hétről hétre vagy hónapról hónapra kell az edzésbe és a táplálkozásba is bevezetni a dolgokat. Tudni kell azt is felismerni, hogy mikor van az a szint, amikor már szakember segítségére van szükség és egyedül nem fog menni. Tudom, hogy nagyon sok mindenkinél van ennek anyagi határa is, ebben az esetben jó, ha tud a közösségi médiában olyan embert keresni, akit szívesen követne és jó példát mutat.

A megfelelő motivációt is meg kell találni, ahhoz pedig, hogy valaki hosszú távon egészségesen egyen és sportoljon nem jó motiváció a fogyni akarás. Én mindenkinek elmondom azt is, hogy ha nem élvezi az edzőtermi edzést, akkor is biztosan tud találni a sokféle sport között egy olyan mozgásformát, amit meg tud szeretni. Ha valamit nem szeretsz, azt nem fogod tudni hosszú távon csinálni. Étkezésben ugyanez: Nem kell az íztelen megoldásokat választani, de ki lehet mondjuk hetente próbálni egy-egy új receptet, ami akár videókból megtetszett és ha még ízlik is akkor ezeket kell megpróbálni egyre jobban bevezetni. A konyhában emellet olyan dolgokat kell tartani, amikhez nyugodt szívvel nyúlhatunk. Bevásárlás előtt érdemes legalább 3 főétkezést kitalálni. A reggelik közül természetesen nekünk is megvannak a bevált termékek, mint például a Viblance is az egyik ilyen nagy segítség, de kell egy kis előretervezés.

Hol találkoztál először a Viblance termékekekkel? Mit szerettél meg bennük, miért fogyasztod őket szívesen? Elárulod nekünk a kedvenc ízed?

Én bioboltban találtam rá a Viblance-ra, a proteines változatra meg először a dm-ben. Ha veszek bármi ilyesmit, akkor mindig először megfordítom a dobozt és elolvasom, hogy mi van benne. Nekem extrém szimpatikus a Viblance-nál, hogy tényleg természetes alapanyagok vannak felsorolva, nincs hozzáadott 500 más dolog. Nyilván nekem tök szuper, hogy nincsen semmi olyan betegségem, ami miatt pl. a datolya is ne férne bele, amit a Viblance tartalmaz, de átlagosan mindig tehetünk a granolához valamit (pl. mandulát), amivel ezt még egy kicsit ki lehet egyensúlyozni.

A proteines granola nekünk nagyon az életünk része – a páromnak is meg nekem is. Ő például tojás- és tejérzékeny – allergiás igazából –  és ez neki is nagyon jó opció akár nasinak is, mert azt nagyon keveset talál. Én nagyon sokszor nagyon korán indítom a napomat és olyankor a protein granolát szoktam reggelizni. A többi ízt nasi élményként élem meg és közülük a pekándió az, ami az abszolút favorit. Ja meg hát a szeletek zseniálisak, azok közül a citromos-chia magos a kedvencem, nagyon finomak és edzés előtt is szuper energiaforrások.